1958-ban születtem Szegeden. Amióta eszemet tudom, azóta mindig van valamilyen fényképezőgépem. Komolyabban gimnazistaként kezdtem fotografálni. A szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban rajztanárom, Hemmert János festőművész felejthetetlen óráin ismertem meg képzőművészet, a művészettörténet és a tudatos látás alapjait. A fényképezés a műegyetemen töltött évek alatt vált igazi szenvedélyemmé. Az akkori Műegyetemi Fotóklubban tovább formálódott látásmódom. A későbbiekben, az ezredforduló után a legtöbbet Németh Györgytől tanultam, aki nemcsak nagy hatással volt fotográfiai látásmódom alakulására (bár homlokegyenest másképp és mást fotózunk), hanem megtanított képeimet értékelni, válogatni, és kiállításaimat rendezni is. Az ő révén volt alkalmam külsőzni néhány évig az MTI-nek is, ami azért jó lecke volt.Műkedvelő fotográfusnak tartom magam – ami talán kicsit több mint az amatőr -, aki azt fényképezi, amit megörökítendőnek vél. Ha megragad a látvány, abból már fotó lesz.

Első egyéni kiállításomon, amely a Dusha Galériában 2008. januárjában volt, közel harminc év terméséből válogattam két témakörben. Az egyik az „Ikonok”, vagyis a szokatlan, de jellemző részletek, a másik az „Idolok”, azaz a női test és a fény találkozása.

Második egyéni kiállításom 2009. decemberében a Feketesas Szalonban a lelkemet eddig legmélyebben megérintő élményemről, Erdélyről szólt.